90 éve kezdődött az Örkénytábori Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskolában az oktatás, amelyre Táborfalva önkormányzata, népi és katonai hagyományőrző egyesületek, hadtörténészek, a Honvédelmi Minisztérium képviselői és számos lovas személyiség közösen emlékezett. 

Mások mellett Dallos Gyula, a Kincsem program miniszteri biztosa, a HM nevében dr. Tóth Gergely őrnagy, Nagy Andrásné, Táborfalva polgármestere, Babák László vk. ezredes, a Centenáriumi Dandár parancsnoka és Sándor Zsolt huszár őrnagy helyeztek el koszorút az Örkénytábor emlékére állított táblánál, majd dr. Tóth Gergely őrnagy és dr. Unicsovics György ezredes a Centenáriumi Dandár tüzérezred parancsnoka emlékezett meg az Örkénytáborban balesetben hősi halált halt tüzérekről, a tiszteletükre állított emlékműnél.

Az örkénytábori úgynevezett barackenlagerben egyébként 1864 és 1944 között tüzér és gyalogos kiképzőtábor működött, amelyben 1931-től a huszáralakulatok számára lovagló-és hajtótanárokat is képeztek. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a huszáralakulatok nem hazánk területén állomásoztak, kiképzőtisztjeik sem Magyarországon tanultak. Így a monarchia felbomlása után a határon kívülre került képzőhelyeket pótolni kellett.

Először 1921-ben Budapesten a Ferenc József laktanyában hozták létre az úgynevezett Pótló Idomító Keretnek (PIK) nevezett alakulatot, amely hároméves képzésben biztosította a lovaglótanár képzést. 1931-ben pedig létrejött az örkénytábori kiképzőközpont, amelynek azonban már nem csak katonai, hanem sportcélja is volt. 

Az iskolán belül külön részlege volt mindhárom olimpiai lovas szakágnak, a díjugratásnak, díjlovaglásnak és a militarynak. Itt működött a Honvéd Sportistálló, valamint a tanárképzőben kezdte meg működését a spanyol lovasiskola, amely 1937-ig működött itt.