Feltételezhető, hogy 1848 lelkesítő hazafias, forradalmi hangulata ösztönözte a már nyugalomba vonult szerzőt az írásra. Ekkoriban mind több időt töltött a dabasi kúriában, és jogi tudásával, élettapasztalatával sietett a Haza segítségére. A 15 fejezetet tartalmazó mű gazdag, egészen Szent Istvánig visszanyúló történeti áttekintésen, jogi alapozáson nyugszik. A szerző a hatalomgyakorlás leghatékonyabb formájának az alkotmányos rendet tekinti. Észrevételei, jelzései – mint azt a 15 fejezet is mutatja - szerteágazóak. Többsége valóban a szigorúan vett jogi területhez kapcsolódik, de néhány gazdasági jellegű javaslat is van, mint pl. a lótenyésztés fellendítésének jogi szabályozása.  A legnagyobb meglepetést mégis azok a felvetések okozzák, amelyek mára már beépültek a magyar jogrendszerbe, s így a laikus számára is ismerősen hangzanak: öröklés esetén a kirekesztési jog megszüntetése és az ún. kötelesrész intézményének bevezetése, a kötelező segítségnyújtás elvének megfogalmazása közúti bajok és tűzvész esetén, a rágalmazók súlyos büntetésének igénye.